Oldal kiválasztása

Ma végre szembe néztem az egyik „mumusommal” és kipróbáltam a „hamis” túrógombócot…

Nem tudom megmondani, hogy miért, de a túró volt az egyik legnagyobb mumusom. Valahogy sose tudtam igazán, hogy álljak Neki a kiváltásának. Ugyan volt pár próbálkozásom már korábban a totuval, de valahogy nem éreztem az igazinak. Nem lett a konyhánk része…

De most, hogy közeledik a legkisebb „manónk” szülinapja, már elkezdtem a tortán gondolkodni. Azt, valahogy szeretem Magam elkészíteni, különösen az elsőket! 😊   A kislányomnál még akkoriban (lassan 3 éve) nem tudtuk a tejfehérje allergiát, így nála túrós volt az egyik. Nagyon nagy sikere volt. De most ez nem jöhet szóba! Mindenképpen olyat szeretnék, amiből mindenki bátran fogyaszthat. Így ma erőt vettem és kipróbáltam a „köles-túrót”.

A „túrógombóc” szerintem isteni lett! Egy kis alapanyagot félretettem és plusz pici kókusztejjel leturmixolva egy krémes állagú túróhoz jutottam, amit mazsolával dúsítva odaadtam a legfőbb kritikusomnak, a kislányomnak. Azt mondta finom, csak nem elég édes, így pici cukorral átkeverve elfogyasztotta. Azt hiszem így a kölestúró még szerepet fog kapni az életünkbe! 😉

Így sikerült ma megbarátkoznom egy „kedves mumussal”.

Hasonló sikeres élményt kívánok Mindenkinek a próbálkozásai során!

Share This