Oldal kiválasztása
Mérleghinta

Mérleghinta

Az erdő apró lakói is imádják a mókát és kacagást, mint minden gyerek. A közös mókázáshoz nem csak a játék, de a közös falatozás, piknikezés is hozzá tartozik. De mit is jelent ez Pötyi, az ételallergiás nyuszika számára?! Ő ugyanis nem nassolhat bármiből, már korán megtanulta… Leginkább a mérleghintázáshoz hasonlíthatnánk az esetét. Tudjátok, ha valamivel megkínálják, neki mérlegelnie kell, hogy ehet e belőle, nincs e benne olyasmi, amitől pöttyös lesz vagy megfájdul a pocakja. Sokszor hallhatjuk Pötyitől a kérdést: – Van benne tej?

De higgyétek el, még az ilyen picurkák is nagyon ügyesek és hamar beletanulnak mit szabad és mit nem. Hisz minden apróság okos-ügyes kis “hős”.

Pötyi pocakja

Pötyi pocakja

Egyszer volt hol nem volt kerek erdő közepén a Nagyfasor 12-es odújába élt egy népes nyuszicsalád, bár nyuszi körökben inkább átlagosnak mondható. Nana (nyuszi anyó) és Zaza (nyusziapó) hét pici csemetélyükkel éldegélték nem mindig hétköznapi életüket, hisz a hét életvidám és mindig eleven kisnyuszi, sokszor nyújtott megoldandó feladatokat szüleiknek. Nyivák folyton megijedt, még az árnyékától is, és hangos sírásba kezdet. Ali mestere volt a dolgok eltüntetésének, sokszor a legrosszabb pillanatokban kélt lába egy-egy fontos dolognak. Bundi szőre hatalmas volt, ami a rendszeres mosakodásnál és fésülködésnél igen el tudta nyújtani az időt. De Cukival se volt jobb a helyzet készülődési idő szempontjából, mert imádta a divatot, igyekezett naprakészen követni, így rengeteg időt töltött szépítkezéssel és a tükör előtti illegéssel-billegéssel. Néró koromfekete bundája az éjszakai keresését nehezítette meg. Alamuszi folyton szundikálni, aludni próbált, még akkor is képes volt elaludni, ha tanulnia kellet volna. Pötyi nem csak bundája mintájával, amiről nevét is kapta, lógott ki a kisnyuszkók sorából, hanem „pocakja” miatt is picit más szabályok vonatkoztak étkezésére. Pötyi ugyanis ételallergiás volt.

Egyik alkalommal az iskolában a tanitónéni megkérte, hogy mesélje el a többi apróságnak, hogy Ő hogy is látja, mit jelent az ételallergia?! Pötyi sokat gondolkodott mit is meséljen társainak, hisz Neki már-már fel se tűnt, hogy „MÁS” lenne vagy esetleg különleges emiatt, hisz olyan régóta együtt élt az allergiával, hogy az beépült teljesen a mindennapjaiba, napi rutin lett az, ami másban esetleg fel se merül vagy kérdéseket vetne fel.

– Allergia esetén a szervezetünk legfontosabb védekezőrendszere (az immunrendszerünk), túlbuzgón reagál olyan anyagokra (pl.: tej, glutén, mogyoró, stb), amelyek egészséges társainkra nézve ártatlanok. Az én esetemben, dr Uhu „gasztros” bagoly vizsgálatai alapján, legfőképpen tejallergiáról van szó. – kezdte az előadását Pötyi.

– El se tudják képzelni, hogy pl. a tejallergia milyen változatos tüneteket okozhat.

He netán tejet fogyasztanék vagy valamilyen tejet tartalmazó ételt, akkor ekcémás foltocskák és pocakfájás követné a nem megfelelő étkezést.

Azonban más jelek is mutatkozhatnak, ez eléggé egyénfüggő. Van akinek a tejfogyasztástól csak apróbb-nagyobb vörös foltok, csalánkiütések láthatók. De mint említettem is akár emésztőrendszeri problémák (hasmenés, pocak fájás, hányinger, stb) is adódhatnak. Olvastam olyan esetről is, akinél légúti tünetek tapasztaltak (fulladás, asztma). Súlyos esetben pedig egy nagyon súlyos roham (ún. anafilaxiás roham) alakulhat ki. Ilyen esetekben sokszor azonnali orvosi ellátásra szorulnak a kis „betegek”.

– Tudjátok milyen nagy öröm volt, amikor kiderült, hogy Nana anyu a kedvenc répatortámat már tejmentes változatba is el tudja készíteni!

Igazából azt gondolom, hogy az allergiám mindannyiunktól egy kis plusz odafigyelést igényel, de már beépült a mindennapjainkba, így szinte fel se tűnik. Azt bátran kijelenthetem, hogy ettől még nem mondanám magam másnak! Az ismeretlen dolgok esetében csak egy plusz kérdést kell feltennem – Van benne tej?

Nagy tapsot kapott Pötyi társaitól és ezután, már más szemmel nézték a korábban még finnyásságnak, válogatósságnak gondolt étkezési szokásait.

A tanitónéni boldog volt, hisz többet is elért mint remélte… Nem csak teljesen befogadták Pötyit „másságával”, de egy teljesebb képet kaptak az ételallergiáról diákjai és megértették az allergia rejtette nehézségeit és kihívásait.

Mentes “csoportok” sokszínűsége

Mentes “csoportok” sokszínűsége

Az internetet “bújva” és fórumokat olvasva, a különböző mentes helyek felkutatása során, no meg egy hely meglátogatását követően fogalmazódott meg bennem az alábbi “gondolat”…. 

Eddig az “lebegett a szemem előtt”, hogy vannak a “kényszerből” (allergia, intollerancia, betegség) mentes konyhára ítéltek és azok akik “szabadon” választották (paleo, vegán konyha vagy éppen az egészségesebb étkezés hívei). DE most felmerült még egy “csoport” az általam elképzelt rendszerben, és Ők az ANYUKÁK! Kezeket fel, aki tud/ismer olyan személyt, aki nem Maga miatt, hanem a “pindurkája” miatt diétázik?!

Mint 2 gyerkőc anyukája, személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy a gyerekeiért minden anya igyekszik a Tőle telhető leges-legtöbbet megtenni, vagy néha még az elképzelhetőt is túlszárnyalni. 

Anyukák esetében a leggyakrabban a tej merül fel mint a “gonosz”, amit kerülni tanácsos/kell, de olvastam már olyan beszámolót/segítség kérést is, ahol a Tiltó lista hosszabb volt mint ami a “szűrőn fent maradt” és anyuka fogyaszthatta, úgy hogy a picurkája ne tüneteljen (ami lehet akár pocakfájás, kiütés, véres széklet, nyugtalanság, nem alvás, stb). De talán ebbe a “körbe” sorolhatók a gdm-es (terhességi cukorbetegség) kismamák is, akik szintén piciny magzatuk miatt is fokozott figyelmet fordítanak az étkezésükre (számolnak CH-t, számüzik a cukrot és egyebeket, stb).

Hát ezért is vagyok duplán hálás az olyan helyekért mint a HellóAnyu, ahol anyuka és a babója nem csak feltöltődhet/kikapcsolódhat, de mindezt úgy teheti, hogy közben nem kell aggódni – azon agyalnia -, mit eszik, vagy lesz e következménye az elfogyasztott ebédnek/ételnek/italnak?! Ha esetleg ismertek “hasonló” baba-mama barát helyet ahol szellemileg-testileg feltöltődhettek és mindeközben a mentes fogyasztás (legyen szó bármely formájáról is) is biztosított, kérlek osszátok meg. 

Egy kedves gondolat jutott eszembe, miközbe írtam e bejegyzést:

Mert ha Anya jól van, mindenki jól van! – Anyatalpaló Mea

Hát segítsük egymást ebben is, kutassunk fel/osszunk meg egymással a baba-mama barát mentes helyeket is! 😉

„Hamis” Túró, a mumus

„Hamis” Túró, a mumus

Ma végre szembe néztem az egyik „mumusommal” és kipróbáltam a „hamis” túrógombócot…

Nem tudom megmondani, hogy miért, de a túró volt az egyik legnagyobb mumusom. Valahogy sose tudtam igazán, hogy álljak Neki a kiváltásának. Ugyan volt pár próbálkozásom már korábban a totuval, de valahogy nem éreztem az igazinak. Nem lett a konyhánk része…

De most, hogy közeledik a legkisebb „manónk” szülinapja, már elkezdtem a tortán gondolkodni. Azt, valahogy szeretem Magam elkészíteni, különösen az elsőket! 😊   A kislányomnál még akkoriban (lassan 3 éve) nem tudtuk a tejfehérje allergiát, így nála túrós volt az egyik. Nagyon nagy sikere volt. De most ez nem jöhet szóba! Mindenképpen olyat szeretnék, amiből mindenki bátran fogyaszthat. Így ma erőt vettem és kipróbáltam a „köles-túrót”.

A „túrógombóc” szerintem isteni lett! Egy kis alapanyagot félretettem és plusz pici kókusztejjel leturmixolva egy krémes állagú túróhoz jutottam, amit mazsolával dúsítva odaadtam a legfőbb kritikusomnak, a kislányomnak. Azt mondta finom, csak nem elég édes, így pici cukorral átkeverve elfogyasztotta. Azt hiszem így a kölestúró még szerepet fog kapni az életünkbe! 😉

Így sikerült ma megbarátkoznom egy „kedves mumussal”.

Hasonló sikeres élményt kívánok Mindenkinek a próbálkozásai során!

Lelkinas

Lelkinas

Van egy kép, amire, ha ránézek, az utána lévő könnyeket és érzéseket hozza elő… Ez a kép akkor készült, amikor az első vérvételre vártunk, hogy kiderüljön lehet e allergia a bőrpanaszok hátterében. Eltelt közel 2 év azóta és még mindig élénken él bennem minden pillanat. Az izgulás a vérvétel előtt, a kavargó gondolatok, hogy egy lassan 2 évest hogyan is készítsünk fel arra, ami következik… No és azt nem is említettem még, hogy „fehér köpeny fóbiás” a drágám. Nagyon kevés orvos volt, akit szeretet és nem félt Tőle. Az egyik a kedves doktornéni, akinél éppen várakoztunk. Hát a vérvétel elég rossz emlék maradt (szerintem valahol mindannyiunkban); harc, sírás, de szerencsére csak sikerült. Számomra mindig hihetetlen megtapasztalni, hogy az ilyen kis csöppségekben is mekkora erő lakozik. Szerencsére a vérvétel emléke csak bennem él annyira intenzíven, a kisasszonykánk emlékei megfakultak, a kegyes homály részben elfedte…

De azóta is vannak képek, amik megragadtak. Ezek közül osztanék meg még párat, abban a reményben, hogy erőt adhatunk egymásnak.

A legutolsó kellemes meglepetés, amikor a környezetünkben élők is emlékeznek és odafigyelnek arra, hogy mi diétázunk. Egy szülinapi bulira készülünk, ahol az anyuka figyelmesen felméri a mentes táplálkozás táborát és Róluk is „gondoskodik” 1-1 szelet tortával. Ne érezzék, hogy ők kimaradnak valamiből.

Vagy amikor a társasház közös játszóterén az anyukák figyelik, hogy a mi kis szépségünk ehet e a nasiból.

Tudom ezek apróságnak tűnhetnek, de nagyon sok plusz erőt adnak!

Mi mindig is arra törekedtünk, hogy a kislányunk ne érezze hátránynak az Ő helyzetét, ne gondolja, hogy Ő más mint a kispajtások (de ezt szerintem minden szülő igyekszik így tenni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel). Teljesen ügyesen kezeli a kis drágánk véleményem szerint. A legaranyosabb, hogy amikor az egyik kislány betegségnek mondta (Ne egyél belőle, mert beteg leszel, megfájdul a pocid…), akkor Ő kikérte magának, hogy Ő nem beteg, csak tejet és tejes dolgokat nem ehet. 😊 A legaranyosabb a „gyerekszáj”! Olyan picik és mégis olyan éretten és ügyesen tudnak kezelni dolgokat. Azt gondolom sokszor példát is vehetnénk Róluk.

No és a legérdekesebb, hogy tényleg sok mentes ételről, meg se lehet mondani, hogy az. 😊 A munkahelyemen a kollégáimon teszteltem már a tejmentes sütiket és nem mondták meg. 😛

Szóval ha az elején vagy még és kicsit elkeseredett is vagy, azt tanácsolom fel a fejjel, hisz ez csak egy „apró” szemléletválltást igénylő dolog, kicsit több odafigyelést a bevásárlásnál és menni fog!

A végére pedig egy kis humor…

Ki így látja-ki úgy!

Boszorkánykonyha beüzemelése

Boszorkánykonyha beüzemelése

A tejmentes konyha „erősödésével” (mikor már nem csak Magam miatt kerestem alternatívákat) és a családunkban egyre fokozódó „kókusztej” imádat miatt a bolti megoldás kiváltására/kiegészítésére kerestem egy „házi” megoldást. Ami elsőre „boszorkánykonyhának” tűnhet, vagy rémisztőnek, végül is nem is ördöngösség. Sőt mókás és izgalmas kihívásokkal teli. 😊

Aki házilag szeretne „tejet” készíteni és némileg az automatizált, kényelmes dolgok híve, annak javaslom egy magtej készítő beszerzését. A piacon akad választék, én azt a kettőt említem meg, amiket láttam, illetve az egyiket ki is választottam, arról írok majd többet és többször. DE ezzel nem szeretnék senkit befolyásolni, mindenki találja meg az Ő szívéhez legközelebb esőt, mert azzal fognak tudni jól „együttműködni”.

A két cég:

Az én választásom végül a vegital Glas Rubint készülékére esett első körbe, majd az igények növekedésével lecseréltük a „nagytestvérre” és jelenleg egy Rainbow készüléket nyüstölünk.

Kicsit tartottam az átállástól, hogy hogy fogják fogadni a „fogyasztóim” az új „tejet”. De meglepetésemre, semmilyen akadályba sem ütköztem. A különbség azt gondolom nem vitatható, de mindenkinek a saját ízlésére bízom, hogy melyik a jobb. 😉 Mi mindkettőt használjuk, mert van, hogy elfelejtek, vagy nincs időm főzni, vagy csak hirtelen ötletünk támad és nem elég a főzött készlet hozzá….

Akinek van lehetősége ajánlom, hogy próbálja ki!

(vagy a különböző mentes rendezvényeken legalább kóstolja meg)

Nagyon sokáig, egész pontosan a héten tört meg, csak „tej” készítésére használtuk a készüléket. Próbáltunk zab-, rizs- kókusz- és vegyes italokat, de a favorit a kókusz lett. Egyedül a sütésnél van, hogy lecseréljük (ha „zavarónak” ítéljük meg), mert a kókusz azért kiérződik. Ilyenkor a semlegesebb ízvilágú rizsital kerül előtérbe legtöbbször, esetleg a zab.

Most felbátorodtam a tavasz beköszöntével és elsőre egy házi rizstejszínnel próbálkoztam. Az eredmény isteni lett. Eljött hát az idő, hogy a készüléket másra is használjam! 😊

„Tejszínes” szószok készítéséhez, sűrítéshez bevált. A francia saláta még nagy kedvenc, azt is ki fogom próbálni vele, de ahhoz egy kicsit sűrűbb „tejszín” kell majd…

A további kísérleteimmel is jövök majd! 😉