Oldal kiválasztása

Van egy kép, amire, ha ránézek, az utána lévő könnyeket és érzéseket hozza elő… Ez a kép akkor készült, amikor az első vérvételre vártunk, hogy kiderüljön lehet e allergia a bőrpanaszok hátterében. Eltelt közel 2 év azóta és még mindig élénken él bennem minden pillanat. Az izgulás a vérvétel előtt, a kavargó gondolatok, hogy egy lassan 2 évest hogyan is készítsünk fel arra, ami következik… No és azt nem is említettem még, hogy „fehér köpeny fóbiás” a drágám. Nagyon kevés orvos volt, akit szeretet és nem félt Tőle. Az egyik a kedves doktornéni, akinél éppen várakoztunk. Hát a vérvétel elég rossz emlék maradt (szerintem valahol mindannyiunkban); harc, sírás, de szerencsére csak sikerült. Számomra mindig hihetetlen megtapasztalni, hogy az ilyen kis csöppségekben is mekkora erő lakozik. Szerencsére a vérvétel emléke csak bennem él annyira intenzíven, a kisasszonykánk emlékei megfakultak, a kegyes homály részben elfedte…

De azóta is vannak képek, amik megragadtak. Ezek közül osztanék meg még párat, abban a reményben, hogy erőt adhatunk egymásnak.

A legutolsó kellemes meglepetés, amikor a környezetünkben élők is emlékeznek és odafigyelnek arra, hogy mi diétázunk. Egy szülinapi bulira készülünk, ahol az anyuka figyelmesen felméri a mentes táplálkozás táborát és Róluk is „gondoskodik” 1-1 szelet tortával. Ne érezzék, hogy ők kimaradnak valamiből.

Vagy amikor a társasház közös játszóterén az anyukák figyelik, hogy a mi kis szépségünk ehet e a nasiból.

Tudom ezek apróságnak tűnhetnek, de nagyon sok plusz erőt adnak!

Mi mindig is arra törekedtünk, hogy a kislányunk ne érezze hátránynak az Ő helyzetét, ne gondolja, hogy Ő más mint a kispajtások (de ezt szerintem minden szülő igyekszik így tenni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel). Teljesen ügyesen kezeli a kis drágánk véleményem szerint. A legaranyosabb, hogy amikor az egyik kislány betegségnek mondta (Ne egyél belőle, mert beteg leszel, megfájdul a pocid…), akkor Ő kikérte magának, hogy Ő nem beteg, csak tejet és tejes dolgokat nem ehet. 😊 A legaranyosabb a „gyerekszáj”! Olyan picik és mégis olyan éretten és ügyesen tudnak kezelni dolgokat. Azt gondolom sokszor példát is vehetnénk Róluk.

No és a legérdekesebb, hogy tényleg sok mentes ételről, meg se lehet mondani, hogy az. 😊 A munkahelyemen a kollégáimon teszteltem már a tejmentes sütiket és nem mondták meg. 😛

Szóval ha az elején vagy még és kicsit elkeseredett is vagy, azt tanácsolom fel a fejjel, hisz ez csak egy „apró” szemléletválltást igénylő dolog, kicsit több odafigyelést a bevásárlásnál és menni fog!

A végére pedig egy kis humor…

Ki így látja-ki úgy!

Share This