Oldal kiválasztása

Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.” -Konfuciusz

Amikor azon gondolkodtam honnan is kezdjem a mi történetünk a mentes táplálkozás és annak lelki oldaláról, a „kezdő” idézetbe botlottam. Hát ez nagyon betalált ahhoz, amit meg szeretnék veletek osztani. De ugye ez az én véleményem, lehet másképpen gondolni, amit szívesen meg is vitatok akár…

Biztos nem csak a mentes táplálkozás, hanem úgy ámblokk az „akadályok” felmerülése és kezelése során is hasonló dolgok játszódnak le bennünk. Csak van, amit jobban tudunk kezelni és van, amit kevésbé. Van, amit megoldandó feladatnak fogunk fel és a megoldást keressük; és van, ami meg kissé megtör minket, kétségbe ejt. Természetemből fogva utóbbi esetben is igyekszem (még ha pár napig lent is vagyok, nyalogatom a sebeim) erősnek lenni, esetleg segítséget kérni és talpra állni, megoldani. A jelen írás apropója meg ugye a mentes táplálkozás, ami, ha az elején ijesztő is, de „túlélhető”. Mindenkinek sok erőt kívánok az elejéhez, mert utána, ha belerázódtatok, azt gondolom menni fog!

Folytatom a mi kis mesénk….

A mentes táplálkozás már többször bekopogtatott Nálunk. Legelső alkalommal saját magamon vettem észre, hogy valami nem stimmel. Emésztési problémáim voltak (puffadás, szorulás, stb), de mivel tudom, hogy az egyik gyenge pontom a gyomrom és az emésztés, így lassan kezdtem el a jó irányú „változtatást”. A stresszre gyanakodtam első körben, de azt ugye vagy tudjuk csökkenteni vagy elfogadjuk, hogy ilyen időszak és túléljük. Aztán furcsa mód anyukám vetette fel, hogy mi van, ha allergia miatt jönnek a problémák (valami cikket olvasott és a hatására ezt találta kézenfekvőnek). Hát fején találta a szöget, hisz a mumus (esetemben a TEJ) „elhagyása”/csökkentése a panaszok gyors enyhüléséhez vezetett. Lás csodát, túléltem a tej teljes elhagyását és a tejtermékeket is gyakorlatilag minimálisra csökkentettem (azt gondolom esetemben intoleranciáról van csak szó). Lassan elkezdtem megkeresni az alternatív megoldásokat, így azt mondhatom minden megoldódott.

Itt szeretnék egy fontos kérdést tisztázni, ételallergia és ételintolerancia! Manapság mindenfelé dobálóznak e szavakkal, de tudjuk mi van mögötte?! Leegyszerűsítve amit kiemelnék:

A legfontosabb különbség az ételintolerancia és az ételallergia között, hogy míg ételintolerancia esetén az érintett ételből kis mennyiség elfogyasztása nem okoz feltétlenül tüneteket, addig ételallergia esetén kis mennyiség bevitele is jelentős allergiás reakciót válthat ki, ami akár szélsőséges esetben halálhoz is vezethet (anafilaxiás sokk).

Egy jó ideig elvoltam ezzel a „felemás” helyzettel, mígnem a kislányom megérkezett. Itt megtapasztaltam

„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba” (Kr.e. 6. század, Hérakleitosz)

Hát nem is ugyanabba kerültem, hanem ami „jobban sodort”! Persze ugye itt az is számít, hogy ha az ember gyerekéről van szó, akkor az mindjárt a kisegeret is elefánttá nagyítja… (Nem beszélve arról, ha unokáról van szó.) A hosszas bőrpanaszok és talán a megbetegedéseknek is egy részét allergia okozta. Tejmentes (nem csak laktóz, hanem tejfehérje mentes éttrend) és mogyoró mentes táplálkozás lett az „ítélet”. Ami meg is hozta a várva várt eredményt. Boldogság egyrészről, de… Na de akkor, hogy is tovább? Itt nincsen „félmegoldás, csak a teljesen tejmentes! Ezen a ponton szembesültem, hogy a családomon belül is mennyire másképpen lehet reagálni dolgokra.

Én úgy fogtam fel a helyzetet, mint ha egy megoldandó feladat/probléma lenne csak. Azt gondolom Nekem könnyebben is ment az átállás, hisz nincs mese, ez a jó a gyereknek, meg kell találni az alternatívákat, hogy Ő ne érezze, hogy „más lenne” – mondjuk én nem is így gondolok rá. Nagyiéknál, akik miattam és részben Ő Maguk miatt is átálltak már a tejmentes konyhára, ez mégis nagyobb ijedelmet okozott. De idővel mindenki beletanult. Azt gondolom ennek köszönhető, és természetesen annak is, hogy már rengeteg mindenre van alternatíva, hogy a kislányunk gyakorlatilag csak azt érzi, hogy annyit kell tennie, hogy rákérdez „Van benne tej?”. Ha igen, akkor kéri a menteset. 😉

A tejmentes táplálkozással így már van 2x saját tapasztalatom.

De volt még egy alkalom, amikor kopogtatott a mentes konyha. Ez pedig a második terhességemnél jött el. GDM-es (terhességi cukorbetegség) lettem. Szerencsére diétával jól kordában tudtam tartani. 😊 Így a cukormentes konyhaművészetbe és a szénhidrátok számlálásába is bele kóstoltam. Meg talán az egészségesebb konyha felé is elkanyarodtunk…

Nem szeretném túl hosszúra nyújtani (ha van kérdés, és tudok, szívesen válaszolok), így lassan zárom soraim. Utolsó gondolatként csak annyit mondanék: még ha az eléjén nehéz is a mentes táplálkozást betartani, eligazodni, érdemes kitartani, hisz az eredmény megfizethetetlen! Az egészsége és az élete a tét mindenkinek! Abból pedig csak egy van, igyekezzünk Jól élni! 😉

Share This